Végignéztem a társaságon, kezdtem kényelmetlenül érezni magam, mert olyan fürkésző szemekkel figyeltek, mintha még nem láttak volna embert. Nem mertem megszólalni, némán álltam az oszlop mellett. Yixingnek szinte szó szerint rám voltak tapadnak a szemei, olyan szinten, hogy zavarba hozott. Pedig engem senki sem szokott zavarba hozni, ezért is furcsállottam annyira magam. Az arcom hőmérséklete megváltozott, érzem hogy felforrósodott; elfordítottam a fejem, s a kezemmel legyezni kezdtem arcom, hogy valamilyen szinten megnyugtassam magam. Meghallottam valakinek a kuncogását; egyből odakaptam a fejem. Joonmyun nevetett az előbb. Beharapott alsó ajakkal méregetett, így próbálta csillapítani kacagását. Még Tao az, aki ajkát beharapva, amolyan "Felfallak." nézéssel méregetett. Nyeltem egy nagyot, s tovább figyeltem a szőke kínait. Egyáltalán nem ismerem, de azt megfigyeltem, hogy folyton változik a nézése. Nem gondoltam volna, hogy a valódi személyisége ennyire furcsa és érdekes. Ahogy észrevettem, Yifan is csatlakozik a zavarba ejtő bámulásomhoz. Úgy néz rám, mintha egy préda lennék. De az Isten szerelmére! Ne nézzenek már így!
- Emberek, tudom, hogy furcsa vagyok, de azért nem kéne lyukat égetni belém, oké? - fakadtam ki. Nem szóltak semmit vissza, csak nevetni kezdtek.
- Elnézést kérünk. Ritkán látunk nyugatit - vallotta be mosolyogva Suho. Aha. Mindig mindenki ezzel jön. - Egyébként, te mit keresel itt? - Arcáról eltűnt a mosoly; kissé szigorúvá vált az arckifejezése. Na, Tao kettő.
- Azt hittem, hogy itt gyorsan terjednek a hírek - sóhajtottam - Mira a nevem, Magyarországról jöttem, amolyan "gyakornok jelölt" vagyok. Azért vagyok itt, mert ezt a termet szánták nekem arra, hogy itt gyakoroljak. De ha zavarok, akkor megyek az SM papához és kérek egy másik próbatermet. Biztos van itt dögivel - tártam szét a karom, kezdett kicsit idegesíteni, hogy már másodjára kérdezik meg, hogy miért vagyok itt. Mert sajt.
- Jogtalanul húzod fel magad. Nem lehet megkérdezni? - Sehun flegma hangja megdöbbentett; egy pillanatra kikerekítettem a szemeim.
- De. De meg lehet kérdezni - mondtam homlokomat ráncolva. Itt mindenki ilyen fura?
- Nem kell másik terem, nyugodtan itt maradhatsz. Elférünk mi tizenhárman is - Joonmyun kedves hangja és felfele görbülő szája engem is megmosolyogtatott. - Amúgy, engem Joonmyunnak hívnak.
- Tudom - Büszkén kihúztam magam. Majdnem az összes srác ledöbben, kivéve Taot, Krist és Sehunt. Az utóbbi kettő nagyon furcsán viselkedett. Megállás nélkül sugdolóztak, közben néha-néha felém pillantottak. Hagyják már abba. Idegesít.
- Exotic, és én vagyok a biasa, és az ultimate biasa is - dőlt hátra elégedetten Tao.
Nem kellett volna megtudnia. Kezd kicsit elszállni magától, nem? Nem gondoltam volna, hogy ilyen a valódi énje. Amúgy nem is baj, így is szeretem... csak kicsit furcsa. Bár, mikor nem az?
- Komolyan a rajongónk vagy? - kérdezte Luhan, miközben felhúzta a szemöldökét.
- Miért, baj? Vagy furcsa?
- Nem, nem, nem. Csak tudod. A fanok általában sikítoznak, visítoznak és toporzékolnak, mikor meglátnak minket. De te nyugodt vagy - osztotta meg gondolatait.
Luhan, ha tudnád, hogy mennyire sikítozom, visítozom és toporzékolok otthon, mikor nézlek titeket... Harsányan felnevettem, majd törökülésben leültem a földre.
- Megnyugodhattok, én nem vagyok az a tipikus fanpicsa. Sosem leszek az, semmi értelme - Mondatom egy hatalmas dörgés követte, amitől olyan szinten megijedtem, hogy egy aprót sikkantottam s összerezzentem. Kikerekedett szemekkel és szétnyitott ajkakkal néztem az ablak irányába. Szívem dübörgött a mellkasomban, szaporábbak lettek levegővételeim.
- Mond hogy nem vagy rosszul és csak megijedtél! - ZiTao felpattant a kanapéról, odarohant hozzám és letérdelt elém. Nagy tenyereivel közrefogta arcom s maga felé fordított. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, látva a most egészséges bőrszínem.
- Megijedtem. Mint. Az. Állat - tagoltam tág pupillákkal, közben kezeit levettem az arcomról. Felálltam, ezt követően az ablakhoz sétáltam és félrehúztam a hatalmas függönyt. Kint be volt borulva, a kék eget hatalmas fekete felhők borították el. Orkán erejű, fákat és villanydrótokat leszaggató szél fújt. Egy hatalmasat villámlott, ami egy másodpercre megvilágított mindent. Ismét megdörrent, utána villámlott egyet. Valahova biztos becsaphatott. Kinyitottam az egyik ablakot, mert a vihar hangját nem hallottam a jó szigeteléstől. A szél egyből kivágta az ablakot, s felfele repítette a függönyt. Megijedve csuktam vissza. Mégsem volt jó ötlet kinyitni. Hirtelen kezdett el esni az eső, de úgy, mintha dézsából öntenék. Szög egyenesen esett, villámlott és dörgött. Váratlanul megéreztem valakit a hátam mögött. Az a valaki annyira közel volt, hogy éreztem: a nyakamba szuszog. Ijedten fordultam hátra, és egy csillogó szemű Chent fedeztem fel mögöttem.
- Jesszusom Jongdae! - kaptam a szívemhez.
- Mi az? - pillantott le rám, majd figyelmét újra a kinti történésekre fordította. Lecsapott egy villám, pont a mi látókörünk előtt. Chen arca kivirult, elmosolyodott, továbbá tapsolt egyet és eltávozott a közelemből. Hát ez meg mi volt? Úgy örült a villámnak, mint gyerek a cukorkának.
- Srácok, kimentem! - kiáltott fel TrollChen izgatottan, majd kijelentését egy villám követte. Az énekes ismét tapsolt egyet, továbbá boldogan kiugrándozott az ajtón. Hát ezt meg mi lelte?
- Hova megy? - kérdeztem elhűlve.
- Ki. Szereti nézni a villámokat - mosolyodott el Minseok.
- De... de... azokat itt bentről is tudja nézni! És ha megfázik?! - hadonásztam magam előtt.
- Nem fog megfázni. Amúgy is. Azt csinál, amit akar - mondta ridegen Yifan, megvonta a vállát és felkelt a ülőgarnitúráról. Nyújtózkodott egyet, majd egy ásítás kíséretében Suho felé fordult. - Nem kéne gyakorolnunk?
- Várjuk meg Chent. Egy tíz perc és itt lesz - nézett az órájára Yixing.
- Akkor megyek, dobok egy sárgát - indult meg az ajtó felé Toronyház a la Yifan. Hisztérikusan felnevettem és hitetlenkedve megráztam a fejem. Atyám. Tényleg nem gondoltam volna, hogy ilyenek.
- Ejnye Kris! Ilyet mondani egy lány előtt - korholta Minseok a fejét rázva.
- Ki nem szarja le? - nézett hátra a válla felett a rapper. Ez után kinyitotta az ajtót, majd halál nyugodtan kisétált rajta. Érdekes egy fickó.
- Ch, faragatlan - morgott Kyungsoo.
- Vigyáztam! - Dina hangja visszhangzott kintről. Tányérnagyságúra nyíltak a szemeim; a csukott ajtót figyeltem ami kivágódott, ezen felül egy bőrig ázott Edina lépett be a terembe. A haja tiszta víz volt, ruhái átáztak. Egy ázott kutyára emlékeztet.
- Veled meg mi történt te szerencsétlen? - akadtam ki. A maradék tizenegy fiú érdeklődve figyelte az újonnan érkezőt.
- Gondoltam éhesek lesztek Taóval, ezért elindultam ide. Akkor szakadt le az ég, mikor boltban voltam - nemtörődöm hangja kiakasztott. Addig ilyen a stílusa, míg meg nem fázik! Aztán majd nézhet! - Tao, remélem szereted a sushit - vette ki dzsekije alól a zacskót és Panda felé mutatta. Amaz kicsit fáziskéséssel, de bólintott. - Basszus. Viszont nem gondoltam volna, hogy az egész EXO itt lesz. Akkor hoztam volna még kaját! - mutogatott a fiúkra nővérem.
- Amúgy sem kellett volna étel, ne aggódj - mosolygott rá Joonmyun. - Te kije vagy Mirának? - biccentett felém a szőke.
- A nővére.
- Gyerekek, egy dilis csaj majdnem fellökött! - sietett be hadonászva Wufan a helyiségbe, majd mikor megpillantotta Edinát, felé kezdett mutogatni. Te szentséges Isten. Tiszta kabaré. - Hogy jutott be?
- Dilis az anyád! - vágta tarkón idegesen nővérem. A srácokkal együtt felnevettem a jeleneten. Nem is ismerik egymást, de máris olyanok, mint egy rossz házaspár.
- Hé! Mi jogon ütsz csak úgy meg?! Tudod, ki vagyok én? - őrjöngött a másik. ZiTao mellé sétáltam, aki még mindig a földön ült, s letelepedtem mellé, majd onnan néztem őket.
- Igen, tudom. Wu NyomiFan, az EXO-M sárkánya - kuncogott Dina. A colos elképedt, még az álla is leesett
- Fú gyerekek, ez király volt! - Chen is csatlakozott társaságunkhoz. Ő is csupa víz volt, de láthatóan meg se hatotta, szüntelenül mosolygott. - De jó volt végre feltöltődni - sóhajtott fel; sarkon fordult, s újra eltűnt.
- Gyere te nő, kerítek neked száraz ruhát - Kyungsoo felkelt a szófáról, majd nővérem mellé érve megfogta a kezét és húzni kezdte maga után. Nagyon viccesen nézett ki a jelenet, mert D.O. húsz centiméterrel kisebb Edinánál. A nővérem kissé nagyra nőtt az évek során, olyan magas, mint Yifan. Csak én vagyok ennyire pöttöm, de még ki tudja, mennyit növök.
Meghallottam egy újabb dörgést, ami arra következtetett, hogy még mindig tombolt a vihar. A telefonom rezgésére lettem figyelmes. Odaballagtam az asztalhoz, majd a kezembe vettem s elolvastam az üzenetet. John írt nekem KakaoTalkon.
- Ha eláll az eső, elmegyünk farkasra vadászni? - olvastam fel fennhangon. Nem tudtam, hogy nagy hibát követek el.
- Mira, te vadászol a farkasokra?! - ordított fel hirtelen Joonmyun, mire összerezzentem és ijedten néztem fel rá. Arca dühös volt, szemei villámokat szórtak.
Mi lett vele ilyen hirtelen?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése