Végül ZiTao törte meg a csendet: - Feljöttök?
Felhúztam a szemöldököm, hirtelen köpni-nyelni nem tudtam kérdésétől, amit oly' természetesen ejtett ki, mintha már régi barátok lennénk. Dina felém fordult, várva a válaszomat. Ő látta rajtam, hogy elbizonytalanodtam egy kicsit, de legbelül nagyon is örültem.
- Persze. Nekem úgy is azt a termet szánták gyakorlásra - Válaszomat egy bólintással kísértem.
Odafigyelve lépdeltem fel a lépcsőn, nem akartam úgy járni, mint pár perccel ezelőtt. Nővérem nagyot nevetett rajta, mert konkrétan úgy szedtem a fokokat, mintha tűzön sétálnék: lábujjhegyen, magas térdemeléssel.
- Szép termetek van - állapította meg ránézésre Edina, miután átlépte a küszöböt. Körbefuttatta a szemét, hosszasan elidőzött azzal, hogy magát nézte a tükörben.
- Köszönjük. Ez amolyan harmadik otthon - Tao hanyagul vállat vont, majd ledobta magát az egyik kanapéra.
- Harmadik? - Nem akartam kíváncsi lenni, de még is érdekelt, hogy miért a harmadik.
- Első a rendes otthonunk, a második a dorm, vagyis a kollégium, a harmadik pedig ez.
- El is felejtettem, hogy ti kollégiumban laktok - Lassan a homlokomra helyeztem a tenyerem, drámaivá téve a szituációt. A fiú felnevetett, lehunyta a szemét, s egy nagy sóhajjal hátrahajtotta a fejét. Próbáltam nem a nyakát és a kidudorodó ádámcsutkáját nézni, de nem sikerült; látványosan legeltettem rajta a szemem, amit nővérem észre is vett. Oldalba bökött, ezzel visszahozva a valóságba.
- Ne ilyen feltűnően... - súgta kuncogva. Azt mondta, hogy ne feltűnően. Akkor nézhetem tovább, csak nem feltűnően.
- Hány éves vagy? - Még mindig hátrahajtott fejjel pihent a fiú, ezért kicsit eltorzult hanggal tette fel a kérdését.
- É-én? - kérdeztem vissza, ennél az egyetlen szónál is megakadt a hangom.
- Nem is én.
- Tizenhét.
- Mira, mért nem mondod azt, hogy húsz? Simán kinézel annak! - Dina finoman rávágott a hátamra, még is összegörnyedtem az ütés lendületétől. Én húsznak? Maximum álmomban, baby.
- A százhatvan centiméteremmel és a baba arcommal simán kinézek húsznak, tényleg! - Mérgesen rátapostam a lábfejére.
Egy halk "haha" hagyta el Tao ajkai közét, összefonta kezeit mellkasa előtt, ezt követően visszahúzta a fejét, s egyenesen ránk nézett. - Te hány éves vagy? - bökött Edina felé. Ahj, most minek kérdezősködik?
- Áh, én már kiöregedtem! Huszonöt - Mosolyogva felfedte életkorát, bár azt hittem, fiatalítani fogja magát. Általában azt szokta csinálni. Leültem a földre, majd egy aprót nyögve elterültem a padlón, mert miközben dőltem hátra, húzódott a medencecsontomnál a bőr, a zúzódás pedig még mindig ott volt. Fejem alá pakoltam a kezeim, a térdeim pedig felhúztam, hogy kényelmesebb legyen a pozíció. A látóteremben csak Dina maradt, viszont magamon éreztem Tao tekintetét. Nem is csupán éreztem, hanem láttam a tükörből, hogy engem néz. De nem csak engem nézett, hanem nővérem is.
A szőke némi fáziskéséssel, de megszólalt: - Szép életkor.
Nővéremnek kissé kidülledtek a szemei a fiú mondata miatt. Csípőre vágta a kezét, és fújtatott egyet:
- YA! Ezt úgy mondtad, mintha már hetven éves lennék!
- Te mondtad, hogy kiöregedtél - ZiTao higgadtan kezelte nővérem kirohanását.
Hangosan felröhögtem még mindig a plafont nézve; a látókörömbe került testvérem, amint bosszús fejjel állt felettem. A mosoly lassan eltűnt, felhúzott szemöldökkel és érzelmek nélküli arccal álltam haragos tekintetét. Sóhajtva pislogott párat; követte a példám és ő is lefeküdt mellém. Váratlanul megjelent a biasom, fölém hajolt, ezzel eltakarva a lámpafényt.
- Jobb a földön? - érdeklődött kíváncsian; elnyúlt mellettem a parkettán, kezeit összekulcsolta, s hasára helyezte.
- Elkezdted már a gyakorlást? - tudakolta Edina, aki a falon csüngő lámpákat nézte.
- Nem tudtam, mert egy bizonyos szőke kínai fiú, akit mellesleg Huang ZiTaonak hívnak, rám hozta a szívbajt! - Taóra szegezve mérgesnek hitt tekintetem válaszoltam nővéremnek. Amaz védekezésül a magasba emelte a kezét, miközben tágra nyílt szemekkel nézett.
- Csak simán válaszolnod kellett volna a kérdésemre, és nem történt volna meg ez. Nem tudom, hogy miért kellett elrohannod - csóválta meg a fejét Tao. Dina megütötte a vállam, mire felé fordultam.
- Mégsem az ő hibája - okoskodott felmutatva a mutatóujját, amit vádlón felém mutatott.
- Akkor az enyém, bocs. - Felmorrantam, hasra fordultam, majd államat a padlózatra támasztottam. Véletlenül ránehezedtem a medencecsontomra: nyöszörögve feltérdeltem és ráültem a sarkamra.
Hirtelen eszembe jutott egy kérdés, a válasz nagyon érdekelt: - Miért vagy itt, Tao? A többieket hol hagytad? Ja, és mielőtt még megkérdezed, nem, nem zavar az, hogy itt vagy.
- Bő egy óra, mire ideérnek. Azért jöttem el korábban, mert itt hagytam a telefonom. Azért vagyok itt, mert nincs értelme visszamenni a koleszba. Remélem megadtam a kérdéseidre a választ, te kis kíváncsi - borzolta össze a hajzatomat, miközben mosolygott rám. Ha most kaja lenne a számban, tuti félrenyelnék. Unott arccal szemléltem az arcát, szememet megforgatva fújtattam egyet, és megigazítottam felálló frizurámat.
- Mira, elmegyek, és kerítek valahonnan kávét. Mindjárt bealszom - Edina egy ásítás kíséretében mondta a magáét, felnyalábolta magát a földről és elhagyta a termet, minden köszönés nélkül. Basszus.
- Úgy látszik, egyedül lettél hagyva - ecsetelte a mellettem fekvő. Nem tudtam rá mit mondani; újra felvettem a háton fekvő testhelyzetet, s néztem tovább a plafont. Csend lengett körbe bennünket. Nem zavart különösebben, sosem voltam az a beszélgető típus.
- El kéne kezdenem - szólaltam meg két perc hallgatás után, majd óvatosan talpra álltam. Megigazítottam a felgyűrődött felsőm, amint az anyag hozzáért a zúzódáshoz, felszisszentem. Azon a helyen nagyon érzékeny lett a bőröm.
A szőke követte a példám: felpattant a földről, beletúrt a hajába, ezzel elrendezve rakoncátlan tincseit.
- Nyújtasz? - kérdezte még mindig a séróját igazgatva.
- Igen. Segítesz kinyújtani a terpeszem? - Kérdésem kicsit meglepte, enyhén kidüllesztette a szemeit, de rendezte vonásait, s fehér fogait kivillantva mosolyodott el. - Otthon már próbáltam spárgázni, viszont sajnos nem ment le teljesen - biggyesztettem le alsó ajkamat, szemgolyóimat nagyra nyitva néztem tovább magam elé.
- Cuki vagy - Tao megsimogatta a fejem búbját. Felhúztam a szemöldököm, nem értettem, mi értelme ennek a hajborzolásnak és a fejsimogatásnak. Nem vagyok kutya! Idegesen felmorrantam, újra helyet foglaltam a parkettán, s széthúztam a lábaim. A fiú leült mellém, talpait a lábszáramnak támasztotta, és megragadta kinyújtott kezeim. Óvatosan tolni kezdte lábait; az enyémek fokozatosan csusszantak hátra, míg végül teljes száznyolcvan fokban nem álltak.
- Mit kell ezen nyújtani? Tisztára olyan, mintha gumiból lennél - Elhúzta a lábait, s kezeivel kissé hátrébb lökte magát.
- Nővérem is ezt mondta.
Összezártam a lábaim, felugrottam a földről és elcsúszkáltam a lejátszó felé, amibe még mindig be volt dugva a telefonom. Eldöntöttem, hogy nem vesződöm a nyújtással, egyből belevágok a közepébe. Mielőtt megkerestem volna azt a triplán felturbózott dubstepet, lejjebb vettem a hangerőt a gépen. Nem akartam úgy járni, mint az első alkalommal. Tao biztos, hogy kiröhögött volna, ha újra elkövetem azt a hibát. Elindítottam a zenét, azt követően a terem közepére siettem, s a tükrök felé fordultam. Alapállásba álltam, elszámoltam háromig, és elkezdtem a táncot. Sok kéz-és lábmunkát helyeztem a koreográfiába, próbáltam nehezebb elemeket belecsempészni, hogy lássák, képes vagyok mindenre. Nagyon meg akartam felelni a meghallgatásom, mert mindig is az volt az álmom, hogy berobbanjak a szórakoztatóiparba, Korea szárnyai alatt. Az SM szárnyai alatt.
Miközben én táncoltam, a kínai rapper meredten figyelte mindegy egyes mozdulatom. Cseppet sem zavart az, hogy nézett, mert az arckifejezéséből ki tudtam venni azt, hogy tetszik neki az, amit csinálok.
Zihálva terültem el a földön, mikor az utolsó táncelem is befejeződött.
- Ezt az egészet te találtad ki? - Tao felkiáltott döbbenetében, a tükörből láttam, hogy nagyon izgatott lett emiatt.
- Ühüm - Csak ennyit sikerült kinyögnöm kettő hatalmas levegővétel között.
Hirtelen tört rám az émelygés. Ne! Csak ezt ne. Felálltam a padlóról, s legyezgetni kezdtem magam, de tudtam, hogy nem lesz jobb. Éreztem, hogy fokozatosan sápadok el, megváltozott a közérzetem, nem éreztem jól magam.
- Mi a baj? - ZiTao sebesen odarohant hozzám, tenyereivel közrefogta az arcom. - Fal fehér vagy! Jól érzed magad? - Nem tudtam megszólalni, mert egy hang sem jött ki a számon. A fiú kényszerített arra, hogy nézzek a szemeibe, csakhogy arra sem voltam képes. Elvesztettem a fejem, azt sem tudtam, mit csinálok. Tao vállaiba martam, hogy megtartsam magam, mert különben biztos, hogy összeestem volna.
- MIRA! - Dina hangját hallottam. Sietős léptek ütötték meg a fülem, ezzel egy időben valami hideg fröcskölődött folyamatosan az arcomra. Kicsit jobban lettem tőle, a látásom is tisztult. Edina összezárt ajkaim közé préselt egy kockacukrot. Felocsúdva rágtam össze apróra, majd nyeltem le. Már megint leesett a cukrom. Elengedtem a kínai fiú vállát, s nővéremre néztem, aki nagyon dühös volt. Ismét megszédültem, ezét inkább elbotorkáltam a kanapéig; levágódtam a fekete műbőrre, felhúztam a térdeim, és sóhajtottam egy nagyot.
- Mikor vettél be utoljára gyógyszert?! - förmedt rám testvérem.
- Mióta itt vagyunk Koreában, nem vettem be gyógyszert... - motyogtam lesütött szemekkel. Biasom egy üveg vízzel és egy csomag szőlőcukorral ült le mellém. Felém nyújtotta a szerzeményeit; halványan mosolyogva fogadtam el. Megittam a víz felét, a cukorból pedig betömtem öt darabot a számba. Francba, tényleg felelőtlen vagyok. De ez a cukor finom.
- Mira. Tudod, hogy elengedhetetlen a gyógyszer. El is ájulhattál volna! És ha Tao nincs itt?! - Könnyektől csillogó szemekkel ordított velem. Teljesen megértettem az aggodalmát.
- Ez olyan dolog, amiről nem szabad tudnom, vagy... - Kezdte volna a mellettem ülő fiú, ha nem vágok közbe.
- Ez egy krónikus betegség. Általában cukor leesés, hányás, néha dühkitörés. Állandóan hasmenésem vagy, ezért is vagyok ennyire vékony - Rekedten beszéltem hozzá. Mindig is elszontyolodtam, ha a betegségemről kellett beszélnem. - Vastagbélgyulladásom van.
- Te nem vékony vagy szívem... hanem csont, és bőr - suttogta Dina, aki időközben letérdelt elém. Nem tudom, hogy milyen felindulásból, de Tao a derekamra kulcsolta kezeit, úgy húzott közelebb magához. Erős karjaival közrefogta a testem, homlokát a vállgödrömbe támasztotta. Egy apró "huh" hagyta el a szám, tágra nyílt szemgolyókkal meredtem a fehér falra. Óvatos mozdulatokkal és egy nagyot nyelve fontam át a hátát, s hunytam le a szemeim.
- Fogalmam sincs miért, de úgy érzem, megkedveltelek - lehelte halkan a fülembe a fiú.
Na jó, hozzátok a vödröt, mert mindjárt elolvadok... vagyis... ez az egész helyzet csak szerintem full nyálas?
Sziaaa!!! Nagyon érdekes. Alig várom a.folytatást.nagyon jó csak igy tovább!!
VálaszTörlés