- Mi a picsa van? - förmedt rám álmos hangon, miközben próbált felkelni a földről. Nem vártam meg míg kinyújtja elgémberedett tagjait, megragadtam a karját, s magam után húztam. Muszáj volt neki megmutatni a látványt... az elsüllyedt kompot. Ez meg hogy történhetett?
- Dina... azt nézd - suttogtam elszörnyedve, de ő már rég észrevette. Elnyíltak ajkai, kikerekedtek a szemei.
- O-o-ott mi történt?! - ütötte hangja a magas C-t, és kitárta az ablakot, hogy kihajolhasson.
Hirtelen egy szállodai alkalmazott rohant be, s mélyen meghajolt előttünk.
- Elnézést kérek munkatársaink nevében is! Tegnap felborult egy komp... és... és... - Az elő törő könnyei miatt a nő nem tudta folytatni, még egyszer meghajolt előttünk és kiment a szobából. Mi csak álltunk lefagyva és emésztettük a hallottakat.
- Szerinted... hogy történhetett? - kérdeztem remegő hanggal a mellettem álló nővéremet. Nyelt egy nagyot és csak megrázta a fejét.
Átöltöztünk rendes ruhába, majd eldöntöttük, hogy elmegyünk megnézni magunknak a történetet. Kisiettünk az épületből, megálltunk a bejárat előtt. Én felhívtam John-t, és mondtam neki, ha tud, jöjjön gyorsan a hotelhez. Nem is kellett sokat várni, elénk gördült, mi beszálltunk a fekete autóba. Nem kérdezett semmit sem, egyből a helyszínhez vitt minket, ami egy fél órára volt a szállásunktól. Az elsüllyedtek hozzátartozói mind ott álltak a parton, sírtak és imádkoztak egyszerre. Meredtem figyeltem a vízből alig kilátszó vízi járműt, s próbáltam kitalálni, hogy történhetett ez az egész. Olyanokról sutyorogtak körülöttem, hogy a kapitány elsőnek hagyta el a hajót, olyat is hallottam, hogy a mentőcsónakokból mindössze egy szemet használtak. Reméltem, hogy csak pletyka. Pár k-pop rajongó is volt a helyszínen, ők arról beszéltek, hogy a comeback-ek elmaradnak, a csapatok lemondták az interjúkat meg egyebeket. Abban a percben nem tudtam a nagy k-popper énemre gondolni. Akkor tört el a mécses igazán, mikor közvetlen mellettem eltoltak egy hullazsákba csomagolt embert. Hátat fordítottam a katasztrófának, majd odarohantam a kocsihoz és beszálltam. A nővérem és John már rég bent ültek; a kompról beszéltek.
Egész úton nem szóltunk egymáshoz. Időközben felmerült bennem az, hogy ha az ügynökségek halasztanak, akkor az én meghallgatásom is átteszik későbbre?
A kérdésemre még az úton meg is kaptam a választ, mikor a telefonomra érkezett egy SMS-s: a meghallgatást előreláthatólag egy héttel eltolják. Azt is írták, hogy szívesen használhatom az egyik gyakorlótermüket, ha szeretném. Oh, azt hiszem, élni fogok a lehetőséggel.
- Mikor megyünk az SM-hez? - fordultam nővérem felé, mikor fejben teljes mértékben eldöntöttem az egészet.
- Hát, amikor szeretnél. Akár mehetünk most is.
- Ne, még ne. Nem készültem fel lélekben - ráztam meg a fejem, és újra kifelé meredtem.
- Mi lesz, ha épp beléjük botlassz? Elájulsz? - kezdte a csipkelődést Dina, egyet lökve a vállamon.
- Nem, elájulni nem fogok. Majd lesokkolódni attól, hogy milyen magasak...
- Perszeee. Ezt mondd annak, aki elhiszi.
Direkt nem szóltam neki vissza, úgy sem tudnám magam kihúzni a dologból. Ki ne ájulna el, ha látná testközelből az egyik nagyon kedvenc idol csapatát?
Lassan megérkeztünk, Dina ki akarta fizetni az utat, de John egyenesen elutasította. Azt mondta a barátai vagyunk, velünk tesz egy kis kivételt. Majd ha a főnök szóvá teszi neki, kifizeti zsebből.
- Naaa, de mit tennél, ha meglátnád az ultimate-ed? - nyaggatott tovább a nővérem, mikor már a lakosztályunkban feküdtünk az ágyon. - Gondolom nem attól fogsz lesokkolódni, hogy mennyire magas.
- Hagyjál! - csapom meg a hasát - De... de attól is. Meg attól is, hogy mennyire szép...
- Oh, valaki itt nagyon kedvel valaki - incselkedik. Ez csak természetes.
- És ha igen? Nem hiába ZiTao az ultimate biasom - ülök fel az ágyon. Készen állok egy fél órás beszámolóra. - Igen is szép. Okés, ilyet mondani pasira kicsit fura, de akkor is. Engem nem érdekel, ha kínai, engem nem érdekel az, hogy sokszor egy retardált panda, hogy eszméletlenül idiótán röhög, engem nem érdekel az, hogy annak ellenére, hogy kiemelkedően és kiválóan műveli a harcművészeteket igazából egy beszari. Nem érdekel, hogy férfi létére gucci cuccokért rajong és nem érdekel, hogy néha lányosan viselkedik. Úgy tökéletes, ahogy van - mondtam el monológom szinte egy szuszra. - Ő az én ultimate biasom, a legem, a példaképem.
- Nos, akkor mit fogsz csinálni, ha esetleg mégis találkozol vele?
- Le fog fagyni a windows-om - fordítottam a fejem Dina felé vigyorogva.
- Ez a beszéd - lökte meg a vállam kacagva.
Az egész napot a szobában töltöttük, és punnyadtunk. Én egész végig az általam összeállított koreográfiát gondoltam át hibát keresve, míg a nővérem a telefonját buzulta.
Egyszer csak meguntam a semmit tevést, az egyik bőröndből kihalásztam a kis hangfalaimat, majd bedugtam őket az egymás mellett álló konnektorokba. Összekötöttem a hangfalakat, majd az egyiket USB-vel rácsatlakoztattam a telefonomra.
- Dinaaaa! - kiáltottam bele a fülébe, mert ő épp zenét hallgatott, közben nem figyelt semerre, csak dermedten előre. Ijedten felugrott az ágyról, sikeresen kitépte füleiből a fülhallgatót.
- Mi van? - nézett rám ijedten - Kigyulladt a hotel?
- Dehogy is! Segíts arrébb tolni az ágyat, el szeretném táncolni a koreográfiám.
- Nem lenne jobb elmenni az SM-hez?
- Este fél tizenkettőkor? - húztam fel a szemöldököm. Ő is ugyan így tett, egy vigyorral megspékelve. Akkor jövök rá, hogy nekem sem kéne zajonganom, mert mások is vannak az épületben. Megvontam a vállam, újra a hangfalakhoz álltam és letekertem őket, hogy ne legyen hangos. A telefonomból kikerestem azt a dubstep-et, amire a táncot csináltam, addig Dina beletörődve hátratolta a falhoz az ágyat. A felszabadított szoba közepére álltam, majd vártam pár másodpercet és elkezdtem. Jobb lett volna, ha tényleg egy igazi gyakorlóteremben táncolok, mert ott legalább van tükör, de jobb volt, mint a semmi. Én az eredetileg három perces számot a duplájára emeltem, otthon a dubstep-et is kicsit átalakítottam, azért lett hat perc az időtartama. Ezt azért csináltam, mert jól akartam megfelelni a meghallgatáson.
- Miért van az, hogy te ennyire jól táncolsz? - kérdezte meg a kis különszámom letáncolása után.
- Hát nem tudom. És, miért van az, hogy te meg jól tudsz énekelni?
- Látod, az én sem tudom. Te miért nem próbálsz meg énekelni?
- Egyszer próbáltam, de nagyon bár hangom van, szóval... én rappelni tudok - kacsintottam rá, és kikapcsoltam a zenét. Egyszer csak azt hallottam, hogy valaki ütögeti a falat.
- HALKABBAN! - üvöltötte az alak. Összenéztem Edinával, majd kitört belőlünk a röhögés.
Dina befoglalta a fürdőszobát, én meg a teljes ágyat. Bekapcsoltam a laptopom; elkezdtem videókat nézni. Ha általában semleges hangulatom van, EXO Showtime-ot nézek. Nekem nagy szerencsém van, mert angol szöveg nélkül is megértem, hogy mit mondanak. Meg alapból is, nem tudok annyira angolul.
- Hányszor nézed meg ezt a részt? - karolta át hátulról a nyakam nővérem és belefújt a nyakamba.
- Nagyon röhejes, mikor próbálnak rappelni - kuncogtam fel.
- Neeem. Tao röhögése röhejes - nevetett fel gonoszan. Hátranyújtottam a kezem és megütöttem a feje búbját.
- Ne szóld már le.
- Te is leszólod Yifant.
- Mikor szóltam le utoljára? Két hónapja! Azóta megkedveltem - húztam össze a szemeim.
- Ja, tényleg.
Elengedte a nyakam, majd lefeküdt az ágyra, fejét a combomra tette.
Azután együtt néztük a videókat. Én arra lettem figyelmes, hogy már hajnali kettő és én még nem fürödtem meg. Lecsuktam a laptop tetejét, betakartam a nővérem - a második videó nézés után bealudt -, majd bebaktattam a fürdőbe, hogy vegyek egy jó forró fürdőt.
Megeresztettem a vizet, és bedugtam a dugót. Lekapkodtam magamról a ruháim és beültem a kádba. A peremen találtam kék, zöld, sárga és piros színű fürdősót, mindegyikből öntöttem a vízbe, s megspékeltem még pár fürdőgolyóval és zselés fürdőgyönggyel.
Elég sokáig áztattam magam, mert a bőröm kifehéredett és beráncosodott. Mindig is szórakoztatott az a dolog, mikor a tenyeremen és az ujjaimon apró barázdák ékeskedtek. Mire felöltöztem és fogat mostam, már hajnali három is elmúlt. Most komolyan egy órát áztattam magam? Zsír.
Az ablakhoz sétáltam és kinéztem rajta. A távolban még mindig láttam a rendőrautók fényeit. Még mindig próbálnak menteni.
Kinyitottam a nyílászárót, s beszívtam a nem annyira friss éjszakai levegőt.
Nagyban el voltam foglalva azzal, hogy a repülőket, mentőket és rendőröket néztem, mikor hirtelen hangos farkasvonyítás hasította ketté az éjszakát. Az szívem kihagyott pár ütemet, a vér is megfagyott bennem. Mi volt ez...? Egy farkas...?
- Mi az isten...? - suttogtam nagyokat pislogva. Az állítólagos farkast követte egy másik vonyítás... és még egy... és még egy. Én csak dermedten bámultam az éjszakába, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve felnéztem az égre, ahol nem várt jelenséget láttam. Telihold. De... az már volt két nappal ezelőtt? Akkor... ez hogy történhet?!
A tizedik farkasvonyítástól már megijedtem, és inkább becsuktam az ablakot.
Odarohantam az ágyhoz, majd dobogó szívvel bújtam be a paplan alá és húzódtam közelebb Dinához.
- Mi a baj, szívem? - kérdezte meg halkan, gondolom felébresztettem a nagy mozgolódás közepette.
- Semmi. Inkább aludjunk... - suttogtam.
- De... te reszketsz! - ült fel hirtelen, ezzel engem is magával húzva - Mi a baj?
- Ahj... ha elmondanám, úgy sem hinnél nekem...
- Mondd!
- Kinyitottam az ablakot, hogy egy kicsit levegőzzek... meghallottam egy farkasvonyítást, majd azt követte kilenc másik, közben azt is észrevettem, hogy telihold van, ami két nappal ezelőtt volt - hadartam el egy szuszra.
- Te is hallottad a vonyításokat...? - ámult el.
- Miért, te is?! - kiáltok rá kissé hangosan.
- Igen... tegnap este...
Még egy farkasvonyítás. Akkor jöttem rá, hogy nyitva hagytam a fürdőben az ablakot. Nővéremmel egymásra néztünk.
- Mira... szerinted... ez hogy lehetséges? - nyelt egy nagyot, közben szorosabban magához húzott. Ő is remegni kezdett a félelemtől.
- Fogalmam sincs, Edina... fogalmam sincs.
nagyon jó gyors kövit :)
VálaszTörlés