- Kicsim, megérkeztünk - susogott a fülembe nővérem. Nagy nehezen felnyitottam a szemem, s nyöszörögve körbenéztem. Először nem tudtam, hogy hol vagyunk. Mikor leesett, izgatottan ugrottam fel az ülésből. Ideértünk! - NE! Ne üvölts fel, mert hülyének néznek! - tette elém kezét a nővérem. Rávigyorogtam, majd próbáltam felvenni a legártatlanabb nézésem. Gyorsan lesétáltunk a repülőgép lépcsőjén, majd a poggyászunkat összeszedve lépkedtünk be a terminálba.
- Okés, és most merre? - néztem körbe. Az épületben lehetett vagy hetven ember, olyan volt az egész helyiség, mint egy hangyaboly. El sem hiszem, el sem hiszeeem!
- Kéne keresni egy taxit - mondta elgondolkodva nővérem. Nem is olyan rossz ötlet, bár...
- Hülye vagy? - ütöttem bele a vállába.- Taxit, ilyenkor? Meg amúgy is, hova akarnál menni?
- És te, te hülye vagy? - ütött vissza kissé idegesen - Tuti, hogy van a repülőtér előtt taxi. Gyere! Majd érdeklődök, hátha tud valami jó szállodát.
Összeráncolt szemöldökkel meredtem rá, majd egy nagyot horkantva vettem kezembe a bőröndöm fogóját. Utáltam, mikor a testvérem makacskodott. Ez egy akkor észlény, komolyan. Áh mindegy, hagyjuk is. Inkább sietek, mert még a végén még képes lenne itt hagyni engem.
Egy perc alatt átszeltük a terem egész hosszát, majd kiléptünk az ajtón, bele az éjszakába. Már felkészültem egy kárörvendő röhögésre - mert egy taxit sem láttam a környéken -, mikor váratlanul elénk gurult egy fekete, fogalmam sincs milyen márkájú autó. Dina rám nézett, majd gonoszan nevetni kezdett. Ezt a játékot elvesztettem. Majd legközelebb Edina, majd legközelebb. Az autó ablaka lehúzódott; megjelent egy húszas éveiben járó sapkás koreai fiú. Nahát, nem is néz ki olyan rosszul. Sőt... Uhuhúú.
- Áh! Hála az égnek! Jó estét - lépett a nővérem közelebb az autóhoz. Nagyon jó hallani, ahogy folyékonyan beszéli a koreai nyelvet. Mondjuk, én is ugyan így tudom alkalmazni a nyelvet, de azért jó hallani. A férfi elnevette magát, gondolom viccesnek találta testvérem hálaadását.
- Jó estét! Merre szeretnének menni? Elvigyem magukat?
- Igen, legyen szíves.
A taxis kiugrott a látszólag méregdrága autóból, majd a csomagtartóhoz sietett, és felnyitotta azt. Visszatrappolt a csomagjainkért és belehelyezte a kocsi hátuljába. Kinyitotta előttünk az ajtót, majd mikor beszálltunk, ő is úgy tett.
- Merre lesz az út? - nézett ránk a benti visszapillantó tükörből a sofőr. Bárhova, nekem mindegy.
- Igazából, tanácstalanok vagyunk, mert nem ismerjük a környéket. Tud ajánlani valamilyen Gangnami szállodát? Mert éppenséggel oda tartunk - válaszoltam a kérdésére.
- Persze, hogy tudok! Például, a Mercure Hotel jó lesz?
- Öhm, persze. Csak az a lényeg, hogy lehessen benne aludni - mondtam, majd elfojtottam egy hatalmas ásítást. Az elöl ülő nevetni kezdett.
- Nagyon humoros lány vagy te.
- De... én nem vicceltem - ráncoltam össze a szemöldököm. Dina erősen meglökte a vállam, jelezve, ezt nem kellett volna. A sofőrt nem zavarta, hogy visszaszóltam neki, ugyan úgy nevetett, sőt még hangosabban.
Nem számoltam, hogy mennyi ideig tartott az út. Hogy is számolhattam volna? Bealudtam.
- Mira, ha nem kelsz fel, úgy elégetem a posztereidet, hogy még csak a hamu sem marad meg belőlük!
Egyből megébredtem, mert Dina az én drágáimmal fenyegetőzött. Azokat a posztereket én magam, saját erővel gyűjtöttem össze, nem ám elégeti őket. Basszus, és képes lenne rá!
- Ha meg mered tenni... megverlek - Felnyitottam a szemeim, s megdörzsöltem őket az ökleimmel. - Amúgy, megérkeztünk?
- Igen, már egy szobát is kivettem. Addig John megengedte, hogy aludj még egy kicsit a kocsiban - mosolyodott el. A név hallatán felhúztam a szemöldököm. Az meg ki?
- John? Az meg ki?
- Szerény személyem lenne az - dugta be a fejét az autóba a taxis vigyorogva. Koreai, de angol neve van? Ez érdekes. Nagyon érdekes. A John magyar megfelelője János, szóval nyugodt szívvel hívhatnám Jánosnak is, nem?
- Oh, az jó.
Kinyitottam az ajtót, majd nagy nehezen kiszálltam a kocsiból. Amit először láttam, azt nem hittem el. Hatalmas, szép kivilágított épületek tárultak elém, és a késő este - vagy inkább hajnal - ellenére is sokan voltak az utcákon. Nahát, ez nagyon szép! Sőt mi több, fantasztikus!
- Nos, Mira. Itt egy térkép - nyomott a kezembe egy papirost John. - Be vannak jelölve rajta azok az ügynökségek, amik itt, Gangnamban vannak. És itt egy másik térkép - nyújtotta felém - Ez egy kicsit részletesebb. Rajta vannak az utcanevek, meg bejelölgettem pár boltot nektek. Ja, és a hátuljára ráírtam a saját számom, majd hívjatok, ha kell egy fuvar - mondta mosolyogva. Hű, milyen közvetlen egy ember. Tök kedves.
- Oh, nagyon köszönjük. Szerintem párszor hívni fogunk - veregettem vállba. Gyorsan elővettem a telefonom, majd beírtam a fiú telefonszámát.
Mikor John elhajtott, én vetettem pár pillantást még a környezetre, majd sarkon fordultam, és megnéztem magamnak az épületet. Nagyon nagy, és rengeteg ablaka van. Nem lehetett egy olcsó mulatság... meg sem kérdezem, mennyibe került egy szoba éjszakára. Besétáltam az épületbe, Dina már vár a recepciónál.
Felmentünk lifttel az ötödikre; egy alkalmazott már ott várt a szobánk ajtaja előtt a csomagokkal. Meghajolt, mi viszonoztuk a gesztust. Kinyitotta előttünk az ajtót; előre engedett minket. Egy hatalmas hely tárult elénk. A szoba közepén egy franciaágy volt fehér lepedővel és ágynemű huzatokkal, a falon rengeteg lila színű virágminta díszelgett. A hely végében egy kitárt ajtó jelezte: ott van a fürdőszoba. Besiettem a helyiségbe, és magamra csuktam az ajtót. Gyorsan elvégeztem azt, amit már fogalmam sincs hány órája tartogattam, majd mikor végeztem, megnéztem magamnak a fürdőt. Bal szélen egy kád, jobb szélen egy zuhanyzó kapott helyet. A falak kék színben pompáztak, a plafon viszont fehérben. A két fürdőalkalmatosság között egy hatalmas tükröt szereltek fel, a tükör előtt kettő mosdókagyló foglalt helyet.
- Mira! Szorulásod van? - Anyád. Vagyis... ezt nem kellett volna.
Egyből kicsaptam az ajtót, mikor meghallottam nővérem gúnyos hangját. Ő az ágyon ült, és csak egyedül volt. Oh, ha itt lett volna az a pali, tuti beégtem volna...
- Ez marhára nem volt vicces - morogtam.
Egyenként elmentünk fürdeni, majd pizsamába bújva befeküdtünk a meleg paplan alá.
Igazából, én nem voltam álmos. Túl sokat aludtam.
Edina viszont el lehetett fáradva, mert olyan tíz perc után már az igazak álmát aludta.
John üzenete: Mielőtt még visszaírnál, Dina adta meg a telefonszámod. ^_^ Gondoltam úgy sem alszol, mert a tesód azt mondta, a repülő utat végigaludtad. :'D Én meg unatkozom... ><
Én: Ja, jólvan. Tényleg nem alszom, mert nem tudok. xd Unatkozol? Azt meg hogy? :D Hallod, tök jól néz ki ez a szálloda. Köszi, hogy elhoztál minket. :)
John üzenete: Szívesen, máskor is. ^^ Hisz' ez a dolgom. Na, én most zúzok. A főnök most írt, hogy hazamehetek. Majd írj. Csocsi!^^
Én: Okéka. Csákány!:D
Na, nem is olyan vészesek a koreai emberek. Vagyis, lehet, hogy John kivétel. Kikapcsoltam a telefonom, majd visszaraktam az éjjeliszekrényre. Bevackoltam magam a takaróba és próbáltam elaludni.
Egyből megébredtem, mert Dina az én drágáimmal fenyegetőzött. Azokat a posztereket én magam, saját erővel gyűjtöttem össze, nem ám elégeti őket. Basszus, és képes lenne rá!
- Ha meg mered tenni... megverlek - Felnyitottam a szemeim, s megdörzsöltem őket az ökleimmel. - Amúgy, megérkeztünk?
- Igen, már egy szobát is kivettem. Addig John megengedte, hogy aludj még egy kicsit a kocsiban - mosolyodott el. A név hallatán felhúztam a szemöldököm. Az meg ki?
- John? Az meg ki?
- Szerény személyem lenne az - dugta be a fejét az autóba a taxis vigyorogva. Koreai, de angol neve van? Ez érdekes. Nagyon érdekes. A John magyar megfelelője János, szóval nyugodt szívvel hívhatnám Jánosnak is, nem?
- Oh, az jó.
Kinyitottam az ajtót, majd nagy nehezen kiszálltam a kocsiból. Amit először láttam, azt nem hittem el. Hatalmas, szép kivilágított épületek tárultak elém, és a késő este - vagy inkább hajnal - ellenére is sokan voltak az utcákon. Nahát, ez nagyon szép! Sőt mi több, fantasztikus!
- Nos, Mira. Itt egy térkép - nyomott a kezembe egy papirost John. - Be vannak jelölve rajta azok az ügynökségek, amik itt, Gangnamban vannak. És itt egy másik térkép - nyújtotta felém - Ez egy kicsit részletesebb. Rajta vannak az utcanevek, meg bejelölgettem pár boltot nektek. Ja, és a hátuljára ráírtam a saját számom, majd hívjatok, ha kell egy fuvar - mondta mosolyogva. Hű, milyen közvetlen egy ember. Tök kedves.
- Oh, nagyon köszönjük. Szerintem párszor hívni fogunk - veregettem vállba. Gyorsan elővettem a telefonom, majd beírtam a fiú telefonszámát.
Felmentünk lifttel az ötödikre; egy alkalmazott már ott várt a szobánk ajtaja előtt a csomagokkal. Meghajolt, mi viszonoztuk a gesztust. Kinyitotta előttünk az ajtót; előre engedett minket. Egy hatalmas hely tárult elénk. A szoba közepén egy franciaágy volt fehér lepedővel és ágynemű huzatokkal, a falon rengeteg lila színű virágminta díszelgett. A hely végében egy kitárt ajtó jelezte: ott van a fürdőszoba. Besiettem a helyiségbe, és magamra csuktam az ajtót. Gyorsan elvégeztem azt, amit már fogalmam sincs hány órája tartogattam, majd mikor végeztem, megnéztem magamnak a fürdőt. Bal szélen egy kád, jobb szélen egy zuhanyzó kapott helyet. A falak kék színben pompáztak, a plafon viszont fehérben. A két fürdőalkalmatosság között egy hatalmas tükröt szereltek fel, a tükör előtt kettő mosdókagyló foglalt helyet.
- Mira! Szorulásod van? - Anyád. Vagyis... ezt nem kellett volna.
Egyből kicsaptam az ajtót, mikor meghallottam nővérem gúnyos hangját. Ő az ágyon ült, és csak egyedül volt. Oh, ha itt lett volna az a pali, tuti beégtem volna...
- Ez marhára nem volt vicces - morogtam.
- Hallod, mi lenne, ha itt Koreában mostantól koreaiul beszélnénk egymással? Legalább fejlesztjük a kiejtésünket - adta elő az okost Dina. Hm, nem is rossz ötlet. Nekem tetszik.
- Rendben. Tagadjuk meg, hogy magyarok vagyunk!Egyenként elmentünk fürdeni, majd pizsamába bújva befeküdtünk a meleg paplan alá.
Igazából, én nem voltam álmos. Túl sokat aludtam.
Edina viszont el lehetett fáradva, mert olyan tíz perc után már az igazak álmát aludta.
Rezegni kezdett a telefonom. Levettem az éjjeliszekrényről. Viber üzenet érkezett, méghozzá John-tól. Honnan tudja a számom?! Feloldottam a telefonzárat, majd megnéztem az üzenetet.
John üzenete: Mielőtt még visszaírnál, Dina adta meg a telefonszámod. ^_^ Gondoltam úgy sem alszol, mert a tesód azt mondta, a repülő utat végigaludtad. :'D Én meg unatkozom... ><
Én: Ja, jólvan. Tényleg nem alszom, mert nem tudok. xd Unatkozol? Azt meg hogy? :D Hallod, tök jól néz ki ez a szálloda. Köszi, hogy elhoztál minket. :)
John üzenete: Szívesen, máskor is. ^^ Hisz' ez a dolgom. Na, én most zúzok. A főnök most írt, hogy hazamehetek. Majd írj. Csocsi!^^
Én: Okéka. Csákány!:D
Na, nem is olyan vészesek a koreai emberek. Vagyis, lehet, hogy John kivétel. Kikapcsoltam a telefonom, majd visszaraktam az éjjeliszekrényre. Bevackoltam magam a takaróba és próbáltam elaludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése